Az új tanítónő először érkezik a faluba. A vasútállomásra a gazdaságból egy jóképű fiatal legényt küldenek elé szekérrel.
Miután felpakolják a bőröndöket, a csinos tanítónő felül a bakra a fiú mellé, és elindulnak a falu felé.
Ahogy haladnak a földúton, egy legelő mellett visz az út. A tanítónő észreveszi, hogy az egyik bika éppen egy tehén körül sürög-forog.
A városi hölgy kíváncsian a legényhez fordul:
– Mondd csak, honnan tudja a bika, hogy mikor jött el az ideje?
– Egyszerű – feleli a fiú. – Az illatából.
Mennek tovább. Nem sokkal később lovakat látnak a mezőn.
– És a csődör honnan tudja? – kérdezi újra a tanítónő.
– Ugyanonnan. Az illatából.
Pár perc múlva birkák mellett haladnak el.
– Gondolom, ott is így működik?
– Persze. A birkáknál is, a kutyáknál is. Az állatok az illatuk alapján tudják.
Végül megérkeznek a tanítónő házához. A fiú leemeli a csomagokat, majd elköszön.
– Hát akkor minden jót, tanító néni!
– Köszönöm szépen a fuvart – mosolyodik el a nő. – És ha lesz időd, látogass meg egyszer!
A fiú elpirul.
A tanítónő pedig még utánaszól:
– Persze csak akkor, ha addigra elmúlik a náthád!
