Pistike a házuk előtt üldögél az udvaron, unalmában nagy szorgalommal egy nagy kupacot rak össze öt lapátnyi kutyapiszokból.
Arra jár a postás, megáll, és értetlenül nézi.
– Hát te meg mit csinálsz, Pistike?
– Postást építek.
A postás csak dühösen legyint, és megy tovább.
Másnap ismét arra visz az útja. Pistike megint ugyanott ül, előtte egy újabb kupac kutyaszarból.
– Na, most mit építesz?
– Postást.
A postás morgolódik egy sort, de továbbáll.
Harmadnap ugyanaz a jelenet fogadja. Pistike lapátol, formázgat, a kupac pedig egyre nő.
– Megint postást építesz?!
– Igen, azt.
A postásnak ekkor már elege lesz. Bemegy a rendőrségre, és panaszkodik, hogy a kölyök folyton rajta gúnyolódik.
Másnap a rendőr személyesen megy ki a házhoz.
– Na, Pistike! Mit építesz ott?
– Postást.
– Biztos nem rendőrt?
Pistike felháborodva felnéz.
– Dehogy! A rendőrhöz ennyi nem lenne elég!
+1 VICC:
Hétfő reggel a postás a szokásos körútját járja, amikor meglátja a szomszédját, Kovácsot, amint egy rekesznyi üres italosüveget cipel a szelektív kukához.
– Jó reggelt, Kovács úr! – köszön rá. – Mi történt maguknál? Csak nem nagy mulatság volt hétvégén?
Kovács fáradtan elvigyorodik.
– Mondhatni. Szombat este áthívtunk néhány barátot. Végül vagy tizenöt házaspár gyűlt össze.
– Az szép társaság.
– Az elején még beszélgettünk, vacsoráztunk, aztán előkerültek az italok, és egyre jobb lett a hangulat.
– Ahogy az üvegek számát nézem, nem fogták vissza magukat.
– Nem bizony. Éjfél körül már mindenféle bolond játékokat találtunk ki. Az egyik különösen nagy sikert aratott.
– Mifélét? – kérdezi kíváncsian a postás.
– A férfiak kimentek egy külön szobába, majd egyesével jöttek elő. Felül teljesen be voltak öltözve, de deréktól lefelé semmi nem volt rajtuk. A hölgyeknek pedig ki kellett találniuk, hogy éppen melyik férj áll előttük.
A postás felnevet.
– Ez tényleg jól hangzik! Kár, hogy nem hívtatok meg.
Kovács elmosolyodik, majd a rekesz után nyúl.
– Hidd el, talán jobb is így.
– Ugyan miért?
– Mert a te neved legalább ötször elhangzott a játék során.