A laktanya udvarán sorakoznak a katonák. Az őrmester aznap úgy dönt, hogy a szokásos kiképzés helyett egy kis „szellemi fejlesztést” tart.
– Molnár honvéd, lépjen ki a sorból!
Molnár előrelép.
– Na idefigyeljen! Most megtanítom magának, mi az a logika. Tegyük fel, hogy maga megszületik, felnő, leél egy hosszú életet, aztán meghal. Eltemetik. A sírján kinő a fű. Arra jön egy tehén, lelegeli, majd odarak egy szép nagy lepényt.
A katonák már alig bírják visszatartani a vigyort.
– Én meg arra sétálok, belelépek, és azt mondom: „Molnár honvéd, maga aztán sokat változott!” Na látja? Ez a logika. Érti?
– Jelentem, értem, őrmester úr!
– Akkor halljam vissza!
Molnár kihúzza magát.
– Jelentem, az őrmester úr megszületik, felnő, leéli az életét, majd meghal. Eltemetik. A sírján kinő a fű. Arra jár egy tehén, lelegeli, aztán odarak egy jó nagy lepényt.
Az őrmester elégedetten bólogat.
– Helyes, folytassa!
– Én pedig arra megyek, belelépek, és azt mondom:
„Őrmester úr… maga egy cseppet sem változott!”
+1 VICC:
A frissen bevonult ejtőernyős újoncok feszes sorban állnak a hangár előtt. Eléjük lép a kiképző, végignéz rajtuk, majd mély hangon megszólal:
– Emberek, a kiképzés összesen három hétig fog tartani.
A sorban azonnal feszült figyelem lesz.
– Az első héten kiderítjük, kik a gyerekek, és kikből lehet valódi katona.
Néhányan büszkén kihúzzák magukat.
– A második héten pedig szétválasztjuk az igazi férfiakat az idiótáktól.
A sorban néhány zavart pillantás indul el jobbra-balra.
Végül az egyik újonc félénken felemeli a kezét.
– Kiképző úr, és mi történik a harmadik héten?
A kiképző elvigyorodik.
– A harmadik héten?
Tart egy rövid szünetet, majd így folytatja:
– Akkor hajtják végre az első ugrásukat az idióták.