Egy dúsgazdag fiatalember elveszíti az édesapját. A temetés előtt felkeresi a város legismertebb temetkezési vállalkozóját.
– Egy dolgot kérek – mondja határozottan. – Az ár egyáltalán nem számít. Azt akarom, hogy édesapám a lehető legfényűzőbb búcsút kapja. A legjobb koporsó, a legszebb virágok, a legelegánsabb öltözék… semmin ne spóroljanak!
– Bízza csak rám, uram! – feleli a vállalkozó.
A temetés hibátlanul lezajlik. Másnap megérkezik a számla: 12 000 dollár.
A fiatalember szó nélkül kifizeti.
Egy hónappal később azonban újabb számlát kap.
A következő hónapban ismét.
A harmadik hónapban már elfogy a türelme, ezért felhívja a temetkezési vállalkozót.
– Elnézést, de valami tévedés történt. A temetés minden költségét rendeztem. Miért küld nekem minden hónapban új számlát?
– Semmi tévedés nincs, uram – válaszolja nyugodtan a vállalkozó.
– Akkor mégis miért kell tovább fizetnem?
– Emlékszik, azt kérte, hogy az édesapja csakis a legdrágább, legelegánsabb holmikban búcsúzzon el.
– Persze, emlékszem.
– Hát… a szmokingot nem megvettük.
– Hanem?
– Kibéreltük.
