Egy férfi kézen fogva besétál egy kislánnyal a fodrászatba. A fodrász természetesnek veszi, hogy apa és lánya érkezett, ezért először a férfit ülteti be a székbe.
– Milyen frizurát szeretne?
– Csak egy szokásos rövidítést, legyen szépen rendbe téve – feleli a férfi.
Néhány perc múlva elkészül a hajvágás. A férfi elégedetten megnézi magát a tükörben, majd a kislány következik.
Amikor a gyerek már a fodrászszékben ül, a férfi felveszi a kabátját.
– Amíg elkészül a hajad, gyorsan átszaladok a szomszédos üzletbe venni valamit. Mindjárt jövök!
A kislány bólint, a férfi pedig kisétál.
A fodrász szépen levágja és megigazítja a gyerek haját, de mire elkészül, a férfinak se híre, se hamva.
Eltelik tíz perc, aztán húsz, végül már majdnem félóra.
A fodrász egyre türelmetlenebbül nézeget kifelé az ablakon, majd megsajnálja a kislányt.
– Szegénykém… úgy látom, apukád teljesen megfeledkezett rólad.
A kislány meglepetten néz rá.
– Ő nem az apukám!
A fodrász kezében megáll az olló.
– Hogyhogy nem az apukád?!
– Nem is ismerem. Az utcán jött oda hozzám, megfogta a kezem, és azt mondta:
– „Gyere, kislányom, bemegyünk ide egy ingyen hajvágásra!”
