A reumatológiai rendelő várója tele van betegekkel. Mindenki csendben üldögél, amikor az asszisztens kiszól:
– Kérem a következő beteget!
Egy idősebb úr nagy nehezen feltápászkodik a székről. Annyira görnyedten áll, hogy szinte derékszögben hajlik előre. Apró léptekkel, fájdalmas arccal betámolyog a rendelőbe.
A várakozók együttérzően néznek utána.
Alig telik el két perc, kinyílik az ajtó.
Ugyanaz az öregúr lép ki, de most teljesen egyenes háttal, kihúzott mellkassal, peckesen sétál végig a folyosón.
Az egyik beteg döbbenten felkiált:
– Ez hihetetlen! Valóságos csoda történt! Az előbb még kiegyenesedni sem tudott, most meg nézzék, milyen egyenes derékkal jár!
Az öreg zavartan elpirul, majd legyint:
– Egy fenét csoda!
A többiek kíváncsian néznek rá.
– Akkor mit csinált magával ilyen gyorsan az orvos?
Az öreg lehalkítja a hangját:
– Semmi különöset… csak kiszedte a nyakkendőmet a nadrágom cipzárjából!
