A városban megnyílik egy különleges, hatemeletes áruház, ahol a nők férjet választhatnak maguknak.
A bejáratnál egy tábla ismerteti a szabályokat:
„Minél magasabb emeletre megy, annál jobb tulajdonságú férfiak közül választhat. Bármelyik emeleten választhat férjet, vagy továbbmehet a következőre. Visszafelé azonban nincs út: ha egy emeletet elhagyott, oda többé nem térhet vissza.”
Két barátnő úgy dönt, bemennek, és megnézik a kínálatot.
Az első emeleten ezt olvassák:
„Ezeknek a férfiaknak van munkájuk, és szeretik a gyerekeket.”
– Nem rossz! – mondják. – De nézzük meg, mi van feljebb!
A második emeleten:
„Ezeknek a férfiaknak van munkájuk, szeretik a gyerekeket, és rendkívül jóképűek.”
– Ez már sokkal jobb! De biztos van még ennél is jobb.
Felmennek a harmadikra:
„Ezeknek a férfiaknak van munkájuk, szeretik a gyerekeket, rendkívül jóképűek, és imádnak házimunkát végezni.”
A két nő összenéz:
– Ez már szinte tökéletes! De ha itt ilyenek vannak, vajon milyenek lehetnek feljebb?
A negyedik emeleten a következő felirat várja őket:
„Ezeknek a férfiaknak van munkájuk, szeretik a gyerekeket, rendkívül jóképűek, imádnak házimunkát végezni, és kifejezetten romantikusak.”
– Hihetetlen! – mondja az egyik. – Ennél jobb férfi nem is létezhet!
– Azért nézzük meg az ötödiket!
Az ötödik emeleten ezt olvassák:
„Ezeknek a férfiaknak van munkájuk, szeretik a gyerekeket, rendkívül jóképűek, imádnak házimunkát végezni, romantikusak, és ráadásul mesésen gazdagok.”
A két barátnő alig hisz a szemének.
– Na, ezek tényleg tökéletesek!
Már éppen választanának, amikor az egyikük megszólal:
– Várj! Már csak egyetlen emelet van. Ha itt ilyen férfiak vannak, képzeld el, milyenek lehetnek a hatodikon!
A kíváncsiság végül győz, és felmennek a legfelső emeletre.
A hatodik emeleten azonban egy hatalmas, teljesen üres terem fogadja őket. A falon mindössze egy digitális kijelző villog:
„Ön a 4 325 112. nő, aki feljött erre az emeletre.
Itt nincsenek férfiak.
Ez az emelet kizárólag azért létezik, hogy bebizonyítsa: semmi sem elég.”
