Egy férfi stoppol egy szinte teljesen kihalt országúton. Lassan ráesteledik, az eső is szemerkélni kezd, de hosszú ideig egyetlen autó sem jár arra.
Egyszer csak a távolban feltűnik két halvány fényszóró. A kocsi nagyon lassan közeledik felé, ezért a férfi meg sem várja, hogy teljesen megálljon: kinyitja a jobb oldali ajtót, és gyorsan beugrik.
Ekkor döbbenten veszi észre, hogy a vezetőülésen nem ül senki.
A kocsi mégis szépen, egyenletesen halad tovább.
A stoppos először megijed, de aztán arra gondol, hogy legalább nem ázik. Hátradől az ülésen, amikor észreveszi, hogy egy éles kanyarhoz közelednek.
Már éppen a kormány után nyúlna, amikor az ablakon keresztül hirtelen megjelenik egy kéz, elfordítja a kormányt a megfelelő irányba, majd eltűnik.
A férfi köpni-nyelni nem tud.
A következő kanyarnál ugyanez történik. Megjelenik a kéz, elfordítja a kormányt, majd ismét eltűnik.
És ez így megy kanyarról kanyarra.
A stoppos ekkorra már halálra rémül, amikor végre meglátnak egy benzinkutat. A kocsi lassan begurul a parkolóba, a férfi pedig meg sem várja, hogy megálljon: kipattan, és berohan a töltőállomásra.
Már éppen belekezdene a kutasnak az elképesztő történetbe, amikor kinyílik az ajtó, és belép két bőrig ázott férfi.
Az egyik meglátja a stoppost, oldalba böki a társát:
– Te, Béla! Nézd már! Itt az a csávó, aki beugrott a kocsiba, miközben toltuk!
