A faluban élt egy idős bácsi, akiről mindenki azt mondta, hogy ő a legokosabb.
Egy nap jön egy egyetemista Pestről, és azt mondja:
– Na, most jól lebőgetem a bácsit, én vagyok az évfolyamelső!
Meg is kérdezi tőle:
– Na, bácsi, kössünk fogadást: én kérdezek valamit, ha nem tudja, adjon 1000 forintot.
Aztán maga kérdez, ha nem tudom, adok 10 000-et. Benne van?
A bácsi:
– Hát jó. Kezdje, fiam.
– Mi az: három feje van, zöld a szeme, hátrafelé csavarodik a nyaka, és öt kontinensen őshonos?
A bácsi vakarózik, elővesz egy ezrest, odaadja.
– Nem tudom, fiam.
– És most maga kérdez!
A bácsi:
– Mi az, ami felmegy a hegyre három lábon, de lejön öttel?
Az egyetemista teljesen beleőrül, számol, keres, telefonál, google-zik – semmi.
Végül odadob 10 000 forintot.
– Jó, bácsi… de most már mondja meg, mi az!
A bácsi:
– Nem tudom, fiam. Tessék, itt egy ezres.
+1 vicc:
Egy újonc először kerül a laktanyába.
A kiképző tiszt odalép hozzá:
– Katona, mi a neve?
– Kovács Béla, uram!
– Katona, maga mostantól NEM Béla, nem Kovács, hanem: „Igen, uram!”. Értve?
– Igen, uram!
Másnap reggel sorakozó.
A tiszt odalép:
– Katona, maga tegnap mit mondott, mi a neve?
Az újonc büszkén felel:
– Igen, uram!
A tiszt összeráncolja a szemöldökét:
– Nem kérdeztem, hogy értette-e, hanem a nevét!
– Igen, uram!
A tiszt teljesen kiborul:
– Maga most szórakozik velem?!
Az újonc kétségbeesetten:
– Nem, uram!
– Akkor mondja a nevét!
– Igen, uram!
A tiszt vörös fejjel ordít:
– Hívják ide a századparancsnokot!
Az újonc:
– Már itt van, uram! Ő is „Igen, uram!”…