Bözsi néni éppen a konyhában üldögél, amikor megszólal a csengő. Az ajtóban a postás áll, kezében a havi nyugdíjjal.
– Csókolom, Bözsi néni! Meghoztam a nyugdíját!
– Jaj, aranyoskám, már nagyon vártam! Jöjjön csak beljebb!
A postás szépen leszámolja a pénzt az asztalra, de az idős asszony csak hunyorog, és a zsebeiben kezd kotorászni.
– Valami baj van, Bözsi néni? Segíthetek?
– Tudja, kedveském, amióta megromlott a szemem, három szemüveget is kénytelen vagyok magamnál tartani!
– Hármat? Hát minek annyi?
– Az egyikkel közelre látok, a másikkal meg távolra!
A postás értetlenül néz rá.
– És mire kell a harmadik?
Bözsi néni nagyot sóhajt.
– Hát azzal keresem meg az első kettőt!

Egy nyugdíjas házaspár besétál a belvárosba, hogy egy kicsit nézelődjenek. Amikor kijönnek egy üzletből, észreveszik, hogy egy közterület-felügyelő éppen megbüntet egy szabálytalanul parkoló autót.
A bácsi odalép hozzá.
– Fiatalember, nem lehetne egy kicsit elnézőbb? Hiszen bárkivel előfordulhat ilyesmi!
– Uram, a szabály az szabály! – feleli a felügyelő.
– Na persze! Maguknak csak a büntetés számít!
– Kérem, ne akadályozzon az intézkedésben!
– Hát maga aztán igazán szívtelen egy alak!
A felügyelő bosszúsan körbejárja az autót, és észreveszi, hogy a gumik is kopottak. Már írja is a második bírságot.
– Most már ezért is megbünteti? – háborodik fel a bácsi.
– Igen, uram! És ha tovább sérteget, rendőrt hívok!
A bácsi erre még jobban belelendül, a felügyelő pedig újabb szabálytalanságokat talál. Húsz perc múlva már több büntetőcédula sorakozik a szélvédőn.
A néni végül megrángatja a férje kabátját.
– Gyere már, Józsi! Nem kellene lassan hazamennünk?
– Dehogynem, szívem! Úgyis mindjárt jön a buszunk!
