A Smith házaspár hosszú évek óta hiába próbálkozik a gyermekáldással. Végül úgy döntenek, hogy bérapa segítségét kérik.
A megbeszélt napon Mrs. Smith izgatottan várja a jelentkezőt.
Csakhogy eközben egy házaló gyermekfotós is becsönget, abban bízva, hogy sikerül új megrendelőt szereznie.
Mrs. Smith ajtót nyit.
– Jó napot kívánok! Azért jöttem…
– Ó, tudom! Már nagyon vártam.
A fotós meglepetten elmosolyodik.
– Ennek igazán örülök. A gyerekek a szakterületem.
– Reméltem is, hogy nagy tapasztalata van. Fáradjon be!
Leülnek a nappaliban.
– Nos, hogyan kezdjük? – kérdezi Mrs. Smith.
– Bízza csak rám! Elsőre szerintem kettőt készítenék a fürdőkádban, egyet a kanapén, néhányat az ágyon, és ha marad idő, a nappaliban is próbálkoznék.
Mrs. Smith elkerekedett szemmel néz rá.
– A fürdőkádban és a nappaliban is?
– Persze. Minél több helyszínt kipróbálunk, annál jobb lesz a végeredmény.
– Akkor már értem, miért nem sikerült eddig a férjemnek…
A fotós megnyugtatóan mosolyog.
– Nézze, asszonyom, senkinek sem sikerül elsőre tökéleteset alkotni. De ha több szögből és több beállításban dolgozunk, garantálom, hogy elégedett lesz.
– Ez… elég fárasztónak hangzik.
– A jó munkához idő kell. Öt perc alatt is túl lehetne esni rajta, de az eredmény biztosan csalódást okozna.
Ezután elővesz egy albumot.
– Hadd mutassak néhány korábbi munkámat!
Rámutat az első képre.
– Ezt például London belvárosában, egy emeletes busz tetején készítettem.
– Te jó ég…
– Ezek pedig ikrek. Velük rengeteget szenvedtem. Az anyjuk annyira nehéz eset volt, hogy végül ki kellett mennünk a Hyde Parkba. Még ott is négy-öt sorban álltak körülöttünk az emberek.
– Négy-öt sorban?!
– Bizony. Az anyuka három órán keresztül csak sikítozott, én pedig próbáltam a munkámra koncentrálni. Mire végeztünk, már sötétedett, úgyhogy a végén gyorsan kellett ellőnöm a maradékot. Aztán a mókusok elkezdték rágcsálni a felszerelésemet, úgyhogy összepakoltam.
Mrs. Smith döbbenten kérdezi:
– Tényleg… megrágták a… felszerelését?
– Igen, bizony. Na, ha készen áll, behozom az állványomat.
– Az… állványát?
– Hát persze. Muszáj használnom, mert a felszerelésem akkora, hogy sokáig nem tudom kézben tartani.
A fotós felnéz.
– Asszonyom?… Asszonyom!
– A fenébe… csak nem elájult?
