Késő este egy fáradt üzletember két hatalmas bőrönddel beesik egy szállodába.
Alig áll a lábán.
– Kérem, mondja, hogy van még egy szabad szobájuk!
A portás sajnálkozva széttárja a karját.
– Sajnos nincs. Ma teltház van.
Az üzletember majdnem összeesik.
– Ne tegye ezt velem! Egész nap úton voltam. Nincs erőm újabb szállodát keresni.
A portás elgondolkodik.
– Hát… van egy lehetőség.
– Hallgatom!
– Egy vendégünk egész hétre kibérelt egy kétágyas szobát, de csak az egyágyas árát volt hajlandó kifizetni. Megállapodtunk vele, hogy a másik ágyat kiadhatjuk másnak.
– Tökéletes! Hol a probléma?
– Az úr olyan hangosan horkol, hogy eddig egyetlen szobatárs sem bírta ki mellette az éjszakát.
– Ennél nagyobb bajom sose legyen! – legyint az üzletember. – Adják ide azt a szobát!
Másnap reggel a portás meglepetten látja, hogy a vendég kipihenten, fütyörészve érkezik reggelizni.
– Jó reggelt! Hogy aludt?
– Remekül!
– Komolyan? Nem zavarta a horkolás?
– Egyáltalán nem.
– Ezt hogy csinálta?
Az üzletember elmosolyodik.
– Egyszerű.
– Na?
– Amikor este beléptem a szobába, a szobatársam már az ágyban feküdt.
– Igen?
– Odamentem hozzá, adtam neki egy puszit az arcára, és azt mondtam:
„Jó éjszakát, gyönyörűségem!”
– És?
– Hajnalig az ágy szélén ült, és nem mert elaludni.
