Nősülni készül a sváb legény. Fontos neki, hogy a leány csinos is legyen, kedves is, de legfőképpen takarékos.
Egyszer aztán hírét veszi, hogy a szomszéd faluban él egy gyönyörű, szorgalmas leány, aki szinte semmit sem eszik. Azt beszélik róla, hogy egész nap csak forrásvizet iszik, nagyokat nyel a levegőből, aztán dolgozik tovább.
A legény rögtön udvarolni kezd neki, és napokon át figyeli. A hírek igaznak bizonyulnak: a leány alig eszik valamit.
– Ez kell nekem! – gondolja a sváb. – Ezzel az asszonnyal aztán lehet spórolni!
Megkéri a kezét, megtartják a nagy lakodalmat, majd következik a nászéjszaka.
Másnap reggel azonban a legény döbbenten látja, hogy újdonsült felesége két kézzel falja a füstölt sonkát.
– Hát veled meg mi történt?! Eddig azt mondtad, neked elég a levegő!
A lány mérgesen ránéz:
– Eddig elég is volt! De kellett neked egész éjjel döfködni! Most a lábam között mind kiszisszen a levegő!
