Egy székely bácsi komor arccal ül az étteremben és vacsorázik. Szép komótosan kanalazza a levest, majd nekiáll a főételnek. A sarokban azonban egy zenekar húzza a talpalávalót, jó hangosan, teljes beleéléssel.
A bácsi egy darabig tűri, de látszik rajta, hogy egyre jobban zavarja a nagy muzsika. Végül leteszi a villát, és odahívatja a pincért.
– Mondja, főúr – kérdi komoly arccal –, meg lehet kérni a zenekart, hogy mit játsszanak?
– Természetesen, uram – feleli udvariasan a pincér. – Mi volna a kívánsága?
A székely bácsi nyugodtan folytatja az evést, majd odaszól:
– Szóljon nekik, hogy amíg ebédelek… játsszanak inkább ultit.
