Egy nő figyelmetlenségből áthajt a piros lámpán. Az ügy végül a bíróság elé kerül, ahol a bíró az adatok felvétele közben megkérdezi:
– Mondja, hölgyem, mi a foglalkozása?
– Tanárnő vagyok – válaszolja a nő kissé megszeppenve.
A bírónak erre hirtelen felcsillan a szeme, majd elégedetten hátradől a székében:
– Tanárnő? Tudja, hölgyem, én már hosszú évek óta várok arra, hogy végre egyszer egy tanárnő üljön előttem a vádlottak padján!
A nő értetlenül néz rá, a bíró pedig azonnal odafordul a teremszolgához:
– Hozzanak be egy nagy táblát és jó sok krétát!
Aztán ismét a tanárnőre néz:
– Maga pedig szépen felírja százszor a táblára: „Többet nem megyek át a piros lámpán!”
+1 VICC:
Egy ügyvédnek sosem szabad megkérdeznie a tanút, ha nincs felkészülve a válaszra.
Egy kis faluban zajló perben az ügyész behívta első tanúját, egy
idős nagymamát. Odalépett a tanúhoz és megkérdezte tőle:
– Takács néni, ismer engem?
Mire a hölgy:
– Persze hogy ismerlek. Gyerekkorod óta ismerlek, és mondhatom, kiábrándultam belőled. Hazudsz, csalod a feleségedet, befolyásolod az embereket, rágalmazod őket a hátuk mögött. Nagy embernek hiszed magad, miközben annyi eszed sincs, mint egy utcaseprőnek. Igen, persze hogy ismerlek. Az ügyésznek tátva maradt a szája, azt sem tudta, köpjön vagy nyeljen. Némi gondolkodás után a terem másik végébe mutatott és megkérdezte:
– Takács néni, ismeri a védőügyvédet?
– Hát persze. A védőügyvédet is gyerekkora óta ismerem. Gyenge jellem, italos természetű, senkivel sem tud normális kapcsolatot teremteni és mint ügyvéd egyike a legrosszabbaknak az országban. Hogy el ne felejtsem, ő is csalja a feleségét méghozzá három nővel, az egyik a maga felesége, ügyész úr… Igen, ismerem.
A védőügyvéd sokkot kapott. Erre a bíró magához kérte az ügyészt és az ügyvédet, és nagyon halkan így szólt hozzájuk:
– Ha bármelyikük megkérdezi a hölgytől, hogy ismer-e engem, esküszöm, hogy börtönben fog megrohadni.
